WEISSHORN 2007

Ha az átlagember egy hegymászóval találkozik, előbbi legtöbbször kíváncsian teszi fel a kérdést: voltál már a Mont Blanc-on (francia: Fehér Hegy)? Az Alpok teteje – 4810 m – és a világ egyik legismertebb csúcsa azonban nem az egyedüli „Fehér Hegy” ...nem messze tőle, Svájc területén van a nagyközönség által kevésbé ismert, Weisshorn (4506 m) nevű hegyóriás, amely ugyancsak „Fehér Hegy-et” jelent, de mászása nagyságrendekkel nehezebb kihívás. Ez az óriási piramis nehézsége és körülményesebb megközelíthetősége miatt kevesebb mászót vonz, mint az Alpok populárisabb hegycsúcsai. Állóképességet és technikai tudást átlagon felül igénybe vevő mászóútjai miatt egyik legnehezebben megmászható négyezres csúcs. De a mászás minősége és értéke kárpótolja a fáradságot. Tudomásunk szerint eddig hivatalosan csak két román expedició érte el a csúcsot.
Márk Előd, Bedő Zoltán, Mantia András (Sepsiszentgyörgy), Berecki Barna (Kézdivásárhely) – augusztus 13-án vágtunk neki a hosszú útnak. A csapat cél tekintetében megoszlott: Márk Előd, Bedő Zoltán - az elsődleges feladat a Weisshorn volt, a Mantia-Berecki párosnak a Mont Blanc szerepelt célként. Első megállónk a franciaországi Chamonix volt. Mivel szükség van akklimatizációs mászásra, a Mont Blanc nekünk, „weisshorn-osoknak” is kitűnő edzőterepként szolgált. Alacsonyabb tengerszint fölötti magasságból hirtelen felmászva az emberi szervezet megsínyli az oxigénhiányt, ezt megelőzendő ajánlatos pár napot rászánni a lassúbb megközelítésre, „szoktatni” a szervezetet a várható megpróbáltatásokhoz.
Vissza a Mont Blanc-ra....a Bedő-Márk páros 2004-ben már megmászta a csúcsot, ezért mi úgymond csak vezetői minőségben vettünk részt. Sajnos az időjárás nem tartott velünk, augusztus 14-én az indulás után ránkszakadt hóviharban csak a Dome du Gouter 4304 m magas csúcsáig jutottunk. Kora délelőtt kitisztult az idő, ezért a Márk-Bereczki csapat újabb próbálkozása sikerrel zárult: 14-én , délután 1 órakor az immár romló időjárásban elérték a Mont Blanc 4810 m magas csúcsát. Az ereszkedés nem volt izgalommentes, de 15-én reggel sértetlenül megérkeztek a 3100 m magasan létesített alaptáborba.
A Weisshorn megközelítése a svájci Randa (Wallis kanton) településtől kezdődik; 16-án délután indultunk ketten – Bedő-Márk - a mászás bázisául szolgáló Weisshornhütte (2932 m) felé . A nehéz zsákok ellenére az 1500 m szintkülönbséget sikerült 3 óra 10 perc alatt teljesítenünk – az akklimatizáció jó volt, készen álltunk a csúcs megmászására. A hegy nem bővelkedett látogatókban, mindössze egy kétfős spanyol csapat érkezett meg utánunk. 17-én a sátorban pihentünk, az előrejelzett jó idő nem érkezett meg, egész nap sűrű köd ülte meg a tájat. Csak estére szakadozott fel a felhőtömeg annyira, hogy sikerült elmennünk a gleccserig és halvány benyomást szerezni a ránk váró feladatról. Estére még megérkezett egy ugyancsak kétfős olasz csapat is. Szokatlan volt számunkra, hogy az eddigi mászásainktól eltérően - ott 50-70 fős tömegek másztak csúcsot jó időben naponta – ilyen kevesen vagyunk.
18-ára ideális időjárást igért az előrejelzés. Reggel 4 órakor indultunk, együtt a három csapat, és a terep komplexitása miatt néha többször eltévedtünk. Nagyon jó volt az együttműködés a csapatok közt, a haladási sebességünk is közel azonos volt. A mászóút – „Ostgrat”(Keleti Gerinc) – kínálta kihívás az alpesi mászás sűrített esszenciája: gleccserek, hónyelvek és jeges párkányok, kitett sziklafalak, kevés biztosítási lehetőséggel. Napfelkeltekor értük el a tulajdonképpeni gerincet, innen már a sziklamászás teszi ki az út kétharmadát. Az útra jellemző, hogy nemcsak sokat kell mászni (1600 mászóméter – felfele), hanem a sziklagerinc meglehetősen hosszú, időigényes. Standard ideje 6-7 óra fel, 4-6 óra le. A gerincre jellemző a nagy kitettség (néha a mászó alatt ezerméternyi mélység ásítozik), meg a nagy koncentrálást igénylő hógerincek, amelyeken egymás mellett a két láb nem fér el. A sziklás rész összedobált, kisebb-nagyobb sziklatömbökből áll, ezekből magas, 10-30 méteres tornyok állnak ki, amelyeket nem lehet megkerülni, meg kell mászni mindeniket. Az út felső harmada a hó és jég világa. Jó szolgálatot tesznek a jégcsavarok, meg a jégmászáshoz szükséges eszközök. Közvetlen a csúcs alatt újabb sziklamászós szakaszban van részünk, de lassan leküzdjük, és 8 óra mászás után ott állunk életünk egyik legszebb négyezres csúcsán. A látvány kárpótol mindenért, jólesik ismerősként üdvözölni jópár kiálló csúcsot a köröttünk lévő hegytengerből. Félórányit üldögélünk 4506 m-en, hamarosan jön az olasz csapat is. Az ereszkedés ugyanazon az úton történik, és nem sokkal könnyebb, mert amit kimásztunk felfele azt ugyanúgy meg kell másznunk – fordított irányban. Az idő kitart – egy kevés ködtől eltekintve – , így 5 órányi fárasztó ereszkedés után újra ott állunk a gleccser szélén, ahonnan kb. 13 órája indultunk.
Levezetésként bejárjuk még Svájc déli részét, pihenésként még megmászunk pár háromezres csúcsot a Bernina-csoport környékén. És már a következő nagy vállalkozást tervezzük…

FOTÓK: http://picasaweb.google.hu/urielz29/WEISSHORN2007?feat=directlink
HASZNOS LINKEK: http://www.summitpost.org/mountain/rock/150253/weisshorn.html