Kivel? egyedül
Útvonal: Mittelallalin (felvonóállomás) - Feejoch - Feechopf - Allalinhorn - Mittelallalin
Nehézség: F, szikla II max.( a Feechopf gerincén)
Idő: 02:30 ( Mittelallalin - Allalinhorn)
Jól indul a nap...a reggeli, Saas-Fee felé tartó buszon jövök rá, hogy valami baj van, aztán hirtelen leesik - óóó, én hülye, lent felejtettem a fotógépet! Persze, ideális csúcsmászó idő van, a Saas-völgyet koronázó négyezreseken már fakul a napfelkelte arany máza, de azért tudom, hogy nyolc órakor - amikor felérek 3500 méterre - még mindig ideális fények fogják beragyogni az örök jég és hó világát. Én meg itt állok gép nélkül..ilyen sem volt még.
Igyekszem a Metro Alpin felvonóháza felé, mert el akarom kapni az első járatot, de nagy elszörnyedésemre vagy 50 síző taszigálódik a még zárt ajtók előtt. Na, ez kellemetlen meglepetés, mert amire sorra kerülök, arra valószínű , hogy a gleccserek is kiolvadnak. Na, ez nem hiányzott - mondok le magamban a kora reggeli fagyról, de lám - nagyot int nekem egy ajtónálló, mintha kebelbarátok lennénk, hogy : hátul ! Ez vezetőnek néz, konstatálom, de ha már felajánlotta a kerülőutat, akkor megindulok a hátsó bejárat felé. Aha, itt van a kutya elásva; vagyis nagy kiírás az ajtón, amely aszongya ékes háromn (!) nyelven, hogy: " Belépés csak mászóknak és túrázóknak !" Besétálok, és imígyen sikerül az első kabinnal elindulnom. Igaz, hogy így sem szabadulok meg a sízőktől, mert párat már beengednek - és hogy mi lesz itt hirtelen ! Az alsó állomáson még felügyelő szabályozza, hogy egy kabinba ne épp 500 darab, sílécekkel felfegyverzett tizenéves próbáljon bejutni, de fent a Morenia átszállóállomásnál ez már nem áll; könyökkel, lábbal, gonoszul taszigálódva próbálnak minél többen bezsúfolódni. Meglepve néztünk egymásra egy jégcsákányos-hágóvasas, idősebb párossal: hát ilyen is van? Edzeni mennek fel a nyári pályákra, sportcsapatok, én egy orosz?lengyel? csapattal szorulok össze, és az igazság az, hogy eddig sem szerettem a téli túrázáskor megismert sízők arroganciáját, de ez most tényleg a teteje a dolognak. Tudom, minden síző nem ilyen, de akinek nem inge, ne vegye magára...
Csípős hidegbe, hóba-jégbe érkezem "haza", amint kilépek a vakító napfénybe a Mittelallalin állomásnál 3500 méteren, kb. nyolc óra előtt pár perccel. Ott terpeszkedik az Alphubel trapéza fölöttem, a mai cél. Sokat nem is vesztegetem az időt, irány a Feejoch nyereg. Ismerős az út, bejártam már párszor, és a sípályákat elhagyva csak pár perc felcsatolni a hágóvasakat.Lemarad mindenki, elsőként érem el a nyerget óra múltán. Eddig megúsztam a hasadékokat, mert habár eléggé hasadozott a gleccser, de eddig könnyűszerrel ki lehetett kerülni. Elbámészkodom az időt itt, közben egy , ugyancsak az Alphubelre tartó vezetős parti kerül el , egy rövidebb úton érve fel a Feechopf gerincének kezdetéhez. De ők is lemaradnak hamarosan...
Sziklamászás, kitett, max. II-s nehézségű szakaszok. A Feechopf csak egy kis bütyök a nagyok tengerében, az Allalinhorn és Alphubel közt. Negyedóra alatt végigmegyek a gerincén, a csúcsára való felmenet meglepetés; 10-12 méternyi, közel függőleges szakasz, de nem lehet nehezebb III-nál, lehet még annyi sem. Jah, tényleg: a Feejoch-nyeregben eszembe jut, hogy azért még nincs veszve semmi, és "ha ló nincs szamár is jó" felkiáltással előhalászom az ósdi, E3-as Nokiát a kabátzsebből. Régi ,ócska modell, hadd lássuk mit tudsz...
Figyelem, a blog talán legrosszabb minőségű képei következnek, tehát csak semmi kritika:-)))
(Legtöbb fotón látható pár mászó; ez azért, mert képeket inkább a visszaúton készítettem. Arrafelé (Alphubel) nem volt senki.
A Feechopf első sziklatornya
Ezeket nem kell megmászni, meg lehet kerülni...
..de a többi torony már igazi gerincmászást követel. Az ott a csúcs.
Visszapillantás: ahol a nyomok véget érnek, ott van a Feejoch-nyereg ( 3826 m)
A csúcs előtti meredek lépcső
Mondjuk azt, hogy csúcsfotó?? :-)) Feechopf, 3888 m
A sziklás szakasz a csúcs után. Az ott hátul balra az Allalinhorn.
Elfogy a gerinc, kezdődik a széles, lapos nyereg, amely az Alphubel úgynevezett "Eisnase"-hez, Jégorr-ához vezet. De azelőtt van az Alphubeljoch-ba való ereszkedés, és ez reményeim szerint könnyen járható, hasadékmentes terület. Hát, tíz percnyi kényelmes gleccsergyaloglás után megjelennek a hasadékok, egyet-kettőt átugrálok, de aztán kezdenek egyre sűrűbben jelentkezni, míg egynél végleg elakadok. Széles, nem lehet átugrani, és habár van rajta egy hóhíd, gondolkodóba ejt. Keresem a jobb átjárót, de nem találok, mindenütt széles a hasadék, és habár vannak még hóhídak azok még rosszabb állapotban vannak mint ez. Ha kötélbe lennék, percig sem haboznék átmenni rajta, de így... beszakadt nyomok mutatják az elmúlt napi partik próbálkozásait, és hiába kóborlok fel és alá, jobb utat nem találok. Azt már lentről láttam, hogy szokatlanul feketék a hegyek, hótalanok, a gleccserek csupaszok , kőlavináktól szürke, hasadékos csontvázukat égeti a nyári nap.
Dűhítő - csak egy hasadék, semmi technikai terep, és félórányira a nyergen túl ott várakozik az Alphubel. De nem kockáztatok, a hegy megvár, ezért még maradok, amíg a mögöttem lévő parti odaér, lássuk hogy oldják meg a dolgot. A vezető ugrik egy irgalmatlant, de a kliensnek nem jön össze, beszakad térdig és hatalmasat bucskázik a jeges gleccseren. Nem lehetett kellemes...
Na, eddig volt...portré az Alphubeljoch-nál
Visszamegyek a gerincen. A csúcson megtalálom az ereszkedőstandot, de inkább lemászok. Félóra múltán ott vagyok a Feejoch-ban, legalább húsz ember társaságában, akik az Allalinhorn-ra mennek. Elég pár perc eldöntenem, hogy ha már itt vagyok akkor miért is ne mennék fel rá - meg sem állok a nyeregben, csak épp egy fotó erejéig.
Viszapillantás a Feechopf-ra a Feejoch-ból. Háttérben az Alphubel
Húsz percembe kerül feljutni 4027 méterre. It már néhol jókora hasadékok tátonganak , helyenként eléggé hidegrázós hóhídakon kell átugrálni. Meglepetésemre a csúcs mellett is hatalmas hasadék tátong, amikor két éve jártam itt, kétszer is egy hét leforgása alatt, nem így nézett ki a környék. Igaz, hogy az július elején volt, a tél hava még fehéren és bántatlanul, vastag rétegben feszült a legtöbb hasadék fölött.
Egyedül vagyok a csúcson, ami nagy dolog itt, amikor is a délelőtti órákban, jóidős napokon legalább 50-60 ember is megfordul az Alpok egyik legkönnyebb négyezresén. Van időm pár fotót kikísérletezni a telefonnal:
Jégcsákány csúcskereszttel és Matterhorn-nal
Allalinhorn ( 4027 m) harmadszor
Hasadék a csúcs alatt
Hasadék felfele az Allalinhorn-on
Hasadék a Feejoch-nyereg mellett. Valószínű, hogy egy hónapja ennek nyoma sem volt...
Lefele az Allalinhorn-ról, vissza a Mittelallalin metróállomás irányába. Háttérben a Fletschorn (3982 m) -Lagginhorn (4010 m) - Weissmies( 4017 m)
Hát ennyi...se Alphubel, se érdemleges fotók...na de most könyveljem el kudarcként? Egy fenét...jó volt ez a nap, minden "sikertelenség" ellenére nem adnám semmiért. Eltelve a heggyel, élménnyel, jókedvűen ballagok vissza az olvadt hóban a felvonókhoz. Edzésnek megérte, jöhet a Lagginhorn...az is másodjára !:-))
No comments:
Post a Comment