Hol: Szlovákia
Kivel: Rebeka, B. Péter
Jellege: túraútvonal
Cél: Rysy (Tengerszem-csúcs), 2503 m
Rábeszéljük B. Pétert - sok biztatás nem kellett, ismerjük be -, aki a Tátrát komolyabban ismeri, mint én a tenyeremet, hogy csatlakozzon, aztán szombaton reggel, 4 órás indulással fűszerezve az augusztusi reggelt irány a Magas-Tátra.
Csak impressziók következnek, a teljesség igénye nélkül...
- Az ott mi? kérdezem kíváncsian, amikor feltűnik a sajátságos, háromszög alakú csúcs, magasan trónolva a középhegység fölött. Kriván - jön a válasz Péter szakértőnk szájából, aztán amint közelebb érünk a hegységhez és kibontakozik az eddig soha nem látott magashegység fűrészfogas gerinceinek eget ostromló tömege, negyedóra alatt olyan tömegű információt kapok lelkes vezetőnktől , hogy csak győzzem feldolgozni.
Lenyűgözve bámulom a Csorba-tói üdülőtelepről kibontakozó panorámát. Nem nagy hegység, de hogy van egyénisége, az biztos, és ez a továbbiakban egyre inkább bebizonyosodik... Rengeteg rajongója is van, úgy nézem, mert a széles, kiépített turistaösvényen csak úgy kerülgetik egymást az emberek. Itt nincs magány, ide ne jöjjön, és főként hétvégén ne, aki egyedüllétre vágyik.
Fent járunk már, magasan a szubalpin zónában, közel kerülnek az éles, meredek csúcsok, járhatatlannak tűnő gerinceik hívogatnak...de most nem, majd talán, most csak megbámészkodni jöttünk sajátos világukat. Nem adnák könnyen magukat, az már első látásra bebizonyosodik, és kissé irigykedve nézem az egyik meredek gerinc mászóútjában felfedezett párost. Hasonszőrüek...alpinisták.
Tobzódnak a színek, a gránitlapok szürkéjét a zöld és sárga számtalan árnyalatában pompázó moszatok foltjai tarkítják, ezerszínű virágszőnyeg virít ott, ahol a az alpesi zóna maga alá gyűri az eddig uralkodó törpefenyő-bozótot. Tavak, alpesi tengerszemek tükrözik lággyá a gőgös csúcsok keménységét, és mint megtudom jól informált társunktól: Békás-tavaknak nevezik őket.
Zsong az ösvény, egymást érik a túrázók a jól karbantartott, helyenként még itt is - 2000 m felett vagyunk - alpesi úton, hogy aztán a nehéz, láncos résznél összetorlódjanak, s türelmesen várjanak a sorukra, amint a szokatlan szakasz nehézségeit a kevésbé jártas turisták is próbálják leküzdeni.A kevésbé türelmesek meg nekiesnek a rövidebb, meredekebb kerülőknek... nem kell írjam ugye, hogy kik?
A Hunfalvy-völgyi menedékháznál rövid pihenőt tartunk, majd irány a hasonló nevű hágó ! A Hunfalvy-hágó 2340 méteres magasából ösztönösen keresi a szemem a jobboldali éles, meredek csúcsra való felmenetet, de csalódásomra kiderül, hogy nem az a Rysy, hanem az a Tátra-csúcs. Márpedig mi a Rysy-re megyünk, a Tátra-csúcsra amúgy sem lehet engedély nélkül felmenni. Milyen bosszantó...
Nekiindulunk hát az enyhe kapaszkodónak, amely a Magas-Tátra egyik legnépszerűbb csúcsára vezet. Rengeteg a turista, ki fel, ki le, szerencsére hely az van bőven. Nem úgy a csúcson, ahol egymás hegyén-hátán szoronganak az emberek. Hegyen ilyen népsűrűséget nem sokat láttam. De ez persze érthető, hisz a kilátás, a környék látványa páratlan, még az én nagyobb hegyekhez szokott szemeimnek is.
Ami nagyon lenyűgöz és felejthetetlenné teszi a Tátrát számomra, az a töménység, amivel ez a hegytömeg be tud teríteni egy akkora tájat, amekkorán az Alpokban vagy a a Kárpátokban alig pár csúcs tömege helyezkedik el. A vertikális sziklatömegek által formált éles, tátraian jellegzetes csúcsok meredeken törnek az ég felé, köztük a szűk glaciális völgyek mélyén tavak kékje tükrözi az augusztusi eget. Alattam meredeken szakad le a hegyoldal, ezerméternyire lent csillognak a Tengerszem és Halastó nevű tavak, és az ott már Lengyelország. Határvidéken állok, féllábbal Lengyelországban, féllábbal Szlovákiában...Sőt, ez lenne Lengyelország legmagasabb csúcsa is.
Délutánra bekomorodik az idő , enyhe eső áztat csendesen egész le végig, amint lemenetelünk a most már kihalt üdülőtelepig. Fáradtak vagyunk bizony, és még haza kell menni. Rebi a nap hőse: elhozott idáig, most meg Ő kell hazavigyen, én nem tudok besegíteni, mert egy tévedés folytán otthon maradt a jogsim. Helyt is áll becsülettel, úgy kell kiszedni a kezéből Péternek a kormányt éjfél előtt, az utolsó 50 kilométerben....
Mikor jövök még ide? Az eddig gondosan elkerült hegység (mert sok jót nem hallottam felőle eddig, mármint az emberi tényező miatt: büntetések, szigorú korlátozások) első benyomása mélyen rögzül , egyre inkább meglátogatnám még többször, másképp. Biztosan lesz még rá alkalom...
 |
| Panoráma a Csorba-tói üdülőteleptől. Csúcsokról Pétert tessék kérdezni... |
 |
| Túratársak |
 |
| Itt is azok |
 |
| Sőt, itt is..de már akcióban, és a fotó hitelesen dokumentálja a turistaút jellegét is. |
 |
| Van, aki jobban tudja...hál'istennek :-) |
 |
| Péteeer ! Mi ez ? |
 |
| Bámészkodás-menetelés közben kecsesen kirepül a kezemből a fotómasina, aztán hármat pattanva eltűnik a tátrai vegetációban. Szem felakad, szív megáll... de kutya baja nem lett. Itt fent épp a mentés látható |
 |
| Menguszfalvi völgy?? Péteeer!! |
 |
| Ha jól sejtem, hogy jól mondom, akkor ott jobbra valamelyik a Tengerszem-csúcs |
 |
| Békás-tavak. |
 |
| Hétvégi túrázók szállingóznak |
 |
| Itt már inkább állnak és várnak... |
 |
| B. Péter, teljes felelőssége tudatában. |
 |
| Ki fel, ki le - de szokatlan a láncos rész egyeseknek. |
 |
| Kerülőúton. |
 |
| Aki első, annak megvan a jutalma. Előre !! |
 |
| Isten hozott !! ( de a vegetáriánusoktól kíméljen az ég....Lásd később ! ) |
 |
| Van ezeknek humoruk, nemde? |
 |
| Ez a gerinc sem egy sétagalopp |
 |
| Péter, a Budai |
 |
| A Hunfalvy-ház, felülről |
 |
| Ganek ( 2465 m) |
 |
| Na, ezt megjegyeztem : Ganek (2465 m), északi fal ! |
 |
| Rebi |
 |
| A Tátra-csúcs, amelyről azt hittem, hogy a mi célunk, vagyis a Rysy. De nem az lett... |
 |
| Túratársak II |
 |
| Mindegyütt. |
 |
| Tengerszem-tó, Halas-tó. Egy kevés Lengyelország |
 |
| Van ezeknek humoruk ! csak épp relatív... ( Vegetáriánus-invitáló a Hunfalvy-menedékházban) |
 |
| Hunfalvy-menedékház alulról. Föntről is volt... |
 |
| Retttegés az augusztusi tátrai téltől. Péter, hiánytalan magashegyi szerelésben. |
 |
| Lánc le |
 |
| Rebi le....ideje hazamenni. |
