Árpi épp gyógyul, egy korábbi mászása miatt sérült az ujja, ezért csak amolyan próbából megy bele egy könnyebb útba. Félórányit múlik az idő, és amire lehúzzuk a kötelet, arra már a legtöbb népszerű szektor zsong a mászóktól. Lehangoltan nézem az áhított hatosokat - színes kavalkád a szektor a rajta fellógatott kötelek tucatjai miatt.
 |
| Dreyfuss ( 31 m, 4c) |
Rég kinézett utak már, és merthogy 5c+-6b+ nehézségűek, ezért senki nem erőlteti rajtuk magát. Hajrá !
"MALOU" ( 5c, 22 m): Nagy meglepetésemre irgalmatlan erősen indít, nagyon gyorsan át kell értékelnem a hozzáállásomat. Az első pár méter nagyon megdolgoz, szinte kétségbeesek, hogy mi lesz itt később ! Szerencsére ezután a szakasz után fogás az van bőven: ujjtépően apró kis lyukak, tipikus berdorf-i szikla. Felküzdöm magam egész a stand alá, ott aztán elhalok, de most gyors elhatározással addig küzdöm, amíg lehet, és nem fogok bele a standba. Jókora esés lesz a vége, mert Árpi sem számított rá, ezért egy közel 6 méternyi zuhanás után landolok. De ez legalább helyrerak mentálisan. Így kell ez, így van jól, ezért aztán újra felküzdöm magamat a standig.
De így nem az igazi !
10 percnyi pihenés, és utána szépen elejétől végéig összerakom az utat, úgy ahogyan is szerettem volna... így már persze álomszép :-)
Konklúzió: meglepően kemény 5c ! ( vagy még nem vagyok formában? ez inkább...)
 |
| Malou ( 5c, 22 m) |
 |
| Jellegzetes sziklaformák |
 |
| Törékenynek tűnik, de nem az.... sőt ! |
"DAME JEANNE" ( 4b, 28 m): egyike a leghosszabb utaknak a szorosban. Lényegében egy hosszú kémény amelyben az út halad, kivéve a középső részt, ahol egy hosszú traverzet követően ki kell mászni egy táblára, majd vissza a kéménybe. Könnyű és látványos út... lenne, ha nem kellene visszaereszkedni belőle. Mivel elhatározom, hogy egyszer és mindenkorra letudom az összes ilyen utat a szorosban ( jellemző a 4-es kategóriára, hogy szeszélyesen ide-oda kanyarognak, próbatétel elé állítva a kötelet, biztosítási rendszert), Árpi rábeszél a sisakra is - szerencsémre. Az út nagyon könnyű, változatos mászást kínál, de a biztosítás kész kinlódás. A stand meg nagyon rossz helyen van, alig lehet átszerelni belőle. A kötél annyira törik, hogy Árpi alig érzi a súlyomat, és amikor ereszteni kezd, akkor ismét repülök egy hosszút. Ezúttal azonban már kényelmetlen a zuhanás, még napok múlva is érzékeny a karom, ahol szépen hozzávágott az esés a kémény falához.
"KAWEECHELCHEN" ( 5c, 25 m): egyike a legszebb utaknak a szorosban, és persze nagyon népszerű. Változatos mászás, a tetejében a kulcsszakasszal, ami egy Piaz-technikával mászható szép repedés. Melegen ajánlott, véleményem szerint kissé túlértékelt a nehézsége. Legalábbis összehasonlítva a "Malou"-val...
 |
| A "Kaweechelchen" látványa az "Edelweiss" standjából |
"EDELWEISS" ( 6a, 25 m): a legutóbbi ittlétemkor mászott út ( beleestem, belefogtam, belefáradtam) most elegánsan kijön, habár az utolsó mozdulatnál hajszál híján esés lesz ismét... de csak hajszál híján, és az a mozdulat ott tanít, nagyon sokat. Túlléptet egy határon. "Flow" most már az egész út, elejétől a végéig...
Egyensúly....most már van :-)
 |
| "Edelweiss" ( 6a) ,vagyis "Havasi gyopár " (piros kötél), a jobboldali út pedig a "Féte des Péres" ( 6a) |
No comments:
Post a Comment