LES CHÉSERYS-TAVAK ( szept. 27, Franciaország)

Hol? : Argentiére, Aiguilles Rouges
Kivel?: Marco A. 
Szint: 935 m
Idő: kb. 2 óra
Út jellege: jelzett turistaút


    Chamonix egy hónapja még lüktetett az élettől, utcáin kavargott a turistahad, parkolóiban helyet nem lehetett találni - most szinte elveszünk a Praz felvonóállomás alatt, alig van látogató, és ez érhető, mert szinte ( vagy talán az egész, az is lehetséges) minden felvonó zárva. Annál jobb !  A város fölött, a szeptember áttetsző levegőjében vakítóan ragyognak a hegyek, de itt a völgyben még ott a nyár langyos szusszanata, kellemesen meleg  napsugarak kacérkodnak át a színesedő lombozatú erdőkön.  Még nem jött el a színpompa ideje, még csak óvatosan készül a Természet a nyári  öltözet lecserélésére. A Chéserys-tavak felé vezető úton is csak pár kirándulóba botlunk, a mászószektor szürke gránitján azonban egymást érik a csapatok. Érthető, mert ideális ez az időszak a nagy sziklafalak mászásához... én is sóvárogva nézem a többkötélhosszas utak standjaiban  lustálkodó mászókat, s jobb híján a kamerát szorgosan használva próbálom megörökíteni a Chamonix fölötti táj hangulatát...
   Mászók ereszkednek az Aiguillette D'Argentiére tűhegyes kis csúcsáról; létrák sorozatán kapaszkodunk fel a tavak mélyfekete tükréig, és ha már ott vagyunk, akkor a Lac Blanc sem maradhat ki, hisz alig húsz percnyire van innen... Hamarosan lustán terpeszkedünk a kis teraszon, előttünk-körülöttünk a Mont Blanc-csoport színe-java.  A Petit Dru meg az Aiguille Verte tömege könyörtelenül  rám terpeszkedik, pillantásom csak rövid percekre tud elszakadni a sziklafalak meredek labirintusától és hómezők csillogó jegétől.... nincs menekvés.
   Hosszúra nyúlt árnyékok kísérnek már a lefele úton, amely hamarosan elvisz az ismeretlenbe, aztán csak ballagunk a völgy fölött, remélve, hogy odaérünk a megbeszélt esti találkára az angolokkal... Öreg este van már, amikor Argentiére csendes sötétjében próbáljuk megtalálni a megadott címet. Mélyvörös bor tüze táncol át a zsongáson, és minden második szó a hegy körül forog... mikor megyünk, hova megyünk, hol voltunk... miért is ne mehetnénk együtt legközelebb ? Belénk kóstol már a vasárnap, amikor legyőzve Argentiére dülöngélő utcáit sikeresen beharcoljuk magunkat a szálláshely kódolt bejáratán. Hogyan lesz ebből holnap gleccser? 





































No comments:

Post a Comment